hétfő, április 25, 2005
na, így munka után. pár dolgon már gondolkozok egy ideje.
vajon janyka és evil miért nem csipáznak engem? mitől van nekik olyan nagy felsőbbrendűségi érzésük? mitől hiszik magukat többnek tőlem? vagy csak azért baszogatnak, mert a legjobb védekezés a támadás?
aztán tegnap megint előkerült, egy számomra kényes, téma. márpedig az, h nagyon jó megfigyelő vagyok. igen sok, apró részletet észreveszek és fel-, illetve megjegyzek. nem, nem lesz fontos mindegyik, ahogy egyesek hiszik, csupán meg szoktam jegyezni őket. nem zene múlik élet és halál, csupán látom őket, így is van ezer és ezer dolog, amit észreveszek, mégse szólok róluk. Petivel azért szoktuk figyelni, mert így látni lehet, h mennyire hülyék az emberek, valamint ebből az okból sok vicces dolgot lehet látni. ehhez társul a, viszonylag, jó memóriám, így emlékezni is szoktam sok dologra, amit látok, történik velem, hallok. tanulásban azért ez jó nagy előny. az előző kettőt pedig megfejeli az asszociációm, ami igen gyors. annyira, h a többedik kört gondolom, amíg vki csak az elsőt rója. pl. vki azt mondja, h fehér és ő egy galambra gondol, de én eközben, ugyanennyi idő alatt arra, h egy fehér autót láttam tegnap, miután egy lányt, aki emlékeztet egy volt osztálytársnőmre, aki egyszer belelépett a kutyaszarba, amit egy dobermann tett oda. majd elkezdek beszélni arról, h én még nem láttam a dobermann c. filmet. ezért szoktak kiakadni sokan, mert nem értik, vagy túl lassúak hozzá és nem látják át a folyamatot. persze, ez zavaros sokaknak, de én azt nem látom, h ezt miért nekem róják fel hibának. én nem tehetek arról, h ennyire gyors vagyok.
a harmadik dolog, ami eszembe jutott, az egy érdekes választás. választás az érzelmek közt. vajon mi fájhat jobban: egy jó barát elvesztése, vagy elszakadni egy embertől, akit szeretünk? mi viseli meg jobban az embert? az, ha megismer vkit, aki szimpatikus lesz számára, igen jó barátságba kerül vele, akár tűzbe tenné a kezét érte, és ez ember egyszer csak meghal. vagy jobb esetben elutazik messzire. (lássuk be, h a távkapcsolatok nem működnek nagyon jól. annyira, mint egy napi szintű kapcsolat). ezzel szemben ott áll az, h vkit megismerünk, barátságba kerülünk vele, és olyat tesz, amit nem tudunk elfogadni. lefekszik a kedvesünkkel, mélységesen megbánt, vagy olyan közel kerülünk egymáshoz, h az már kínos lesz, ezért el kell válniuk egymástól. hiába akarja nagyon az egyikük a kapcsolatot. (tegyük fel, h Te vagy az, mivel Te olvasod ezt.). akarja, h kötődhessen a másikhoz. nos, melyik a nehezebb?
vajon janyka és evil miért nem csipáznak engem? mitől van nekik olyan nagy felsőbbrendűségi érzésük? mitől hiszik magukat többnek tőlem? vagy csak azért baszogatnak, mert a legjobb védekezés a támadás?
aztán tegnap megint előkerült, egy számomra kényes, téma. márpedig az, h nagyon jó megfigyelő vagyok. igen sok, apró részletet észreveszek és fel-, illetve megjegyzek. nem, nem lesz fontos mindegyik, ahogy egyesek hiszik, csupán meg szoktam jegyezni őket. nem zene múlik élet és halál, csupán látom őket, így is van ezer és ezer dolog, amit észreveszek, mégse szólok róluk. Petivel azért szoktuk figyelni, mert így látni lehet, h mennyire hülyék az emberek, valamint ebből az okból sok vicces dolgot lehet látni. ehhez társul a, viszonylag, jó memóriám, így emlékezni is szoktam sok dologra, amit látok, történik velem, hallok. tanulásban azért ez jó nagy előny. az előző kettőt pedig megfejeli az asszociációm, ami igen gyors. annyira, h a többedik kört gondolom, amíg vki csak az elsőt rója. pl. vki azt mondja, h fehér és ő egy galambra gondol, de én eközben, ugyanennyi idő alatt arra, h egy fehér autót láttam tegnap, miután egy lányt, aki emlékeztet egy volt osztálytársnőmre, aki egyszer belelépett a kutyaszarba, amit egy dobermann tett oda. majd elkezdek beszélni arról, h én még nem láttam a dobermann c. filmet. ezért szoktak kiakadni sokan, mert nem értik, vagy túl lassúak hozzá és nem látják át a folyamatot. persze, ez zavaros sokaknak, de én azt nem látom, h ezt miért nekem róják fel hibának. én nem tehetek arról, h ennyire gyors vagyok.
a harmadik dolog, ami eszembe jutott, az egy érdekes választás. választás az érzelmek közt. vajon mi fájhat jobban: egy jó barát elvesztése, vagy elszakadni egy embertől, akit szeretünk? mi viseli meg jobban az embert? az, ha megismer vkit, aki szimpatikus lesz számára, igen jó barátságba kerül vele, akár tűzbe tenné a kezét érte, és ez ember egyszer csak meghal. vagy jobb esetben elutazik messzire. (lássuk be, h a távkapcsolatok nem működnek nagyon jól. annyira, mint egy napi szintű kapcsolat). ezzel szemben ott áll az, h vkit megismerünk, barátságba kerülünk vele, és olyat tesz, amit nem tudunk elfogadni. lefekszik a kedvesünkkel, mélységesen megbánt, vagy olyan közel kerülünk egymáshoz, h az már kínos lesz, ezért el kell válniuk egymástól. hiába akarja nagyon az egyikük a kapcsolatot. (tegyük fel, h Te vagy az, mivel Te olvasod ezt.). akarja, h kötődhessen a másikhoz. nos, melyik a nehezebb?
